A pártfüggetlenség felértékelődése avagy a PÁRTFÜGGETLENEKÉ a jövő!

 

A függetlenség szó a történelemnek, az emberiség történetének egyik legszebb szava, különösen a tartalmát tekintve. A magyar történelem számára még inkább hangsúlyos fogalom, mert évszázadokig kellett várnunk, hogy az 1989-es rendszerváltással végre megkapjuk ezt a történelmi ajándékot, melyet Himnuszunk és Szózatunk igen kifejező, gyönyörű szövege alapján már igen régen megérdemeltünk volna!

A függetlenség tehát nemzetközi, nemzeti, embercsoporti és egyéni emberi szempontból is fontos fogalom, bár lehet, hogy a szó igazi értelmében csak vágy. Teljes és mindenre kiterjedő nemzetközi, nemzeti, embercsoporti és egyéni emberi függetlenség talán nem is létezik, viszont léteznek olyan szűkített függetlenségi viszonyok, melyek bizonyos értelemben és relációban mégiscsak függetlenek. Ilyen például a pártfüggetlenség, mely a lehető legegyszerűbben értelmezve: pártfüggetlen az, aki nem tagja semmilyen pártnak és meghatározóan nem is függ semmilyen párttól, semmilyen értelemben. Tehát sem anyagilag, sem értelmileg, sem érzelmileg.

A pártfüggetlenség nem jelenti azt, hogy pártfüggetlen ember ne legyen baloldali vagy jobboldali érzelmű vagy akár mind a baloldaliságtól, mind a jobboldaliságtól is távol álló egyéniség. Ma már az Alkotmányunk szerint is teljesen szabad gondolkodásúak, szellemiségűek lehetünk. Ebbe az is belefér, hogy a baloldali érzelmű ember baloldali párttal szimpatizál, a jobboldali érzelmű ember jobboldali párttal, de persze fordítva, azaz keresztbe is léteznek szimpátiák. Viszont markánsan megjelent, talán világ-, európai és magyar viszonylatban is a már ismert, megszokott, történelmi pártoktól való elfordulás a pártpolitikai viszonyok negatív „sajátosságai” miatt. Ennek az elfordulásnak, csalódottságnak, elégedetlenségnek, más utáni vágynak az okai igen összetettek, de a lényegük a (párt)politikák többször megtapasztalt NEM NYÍLT, NEM ŐSZINTE és NEM KÖZVETLEN jellegük miatt. Az érzelmi okok, mint következmények mellett az egyes társadalmakra, a gazdaságokra, a cégekre, a családokra, az egyes emberek életére, érdekére ható napi jelenségek, hatások, következmények a meghatározók.

Az emberek a magyar történelemnek az elmúlt 17 éve alatt megtapasztalták, felismerték, hogy a rendszerváltással visszakapott függetlenségünkkel és az 1989-es történelmi esélyünkkel messze nem kaptuk meg, nem értük el azt, amit ez az életrevaló magyar nép elérhetett, megkaphatott volna ennyi idő alatt. Ebben pedig meghatározó szerepet játszott és játszik a pártháború, a pártcsatározások által kettészakított ország és a különböző kormányciklusok egymást lerontó politikai, társadalmi, gazdasági tevékenységei, melynek a levét MI, állampolgárok isszuk meg. A magyarságot, a magyar nemzetet nem hagyták úgy élni, fejlődni, gyarapodni a pártok, ahogy annak esélye 1989 után adva volt. Az a kérdés, hogy kinek kell ez a helyzet amibe kerültünk és meddig nézzük tétlenül?! Nem egy XXI. századi magyar forradalomra gondolok, hanem egyszerűen egy széleskörű, hatékony szervezésre, mely lehetőséget nyújt minden pártonkívüli számára egy új alternatív, társadalmi  erő létrehozására: Pártfüggetlenek Országos Szövetsége Magyarországért, rövidebben  PÁRTFÜGGETLENEK MAGYARORSZÁGÉRT.

Mit is akarok én ezzel? - kérdezhetné bárki. Ez a szerveződés nem párt, hanem szövetség, különböző felfogású, de nem párttag emberek szövetsége, akik a pártok nélküli vagy inkább pártok melletti életet is el tudják képzelni. Ebben a szövetségben minden ember egy önálló egyéniség, nem kell feloldódni a pártfegyelemben. Alapszabálya van a szövetségnek, mert minden egyesületnek kell, hogy legyen alapszabálya, de a ez legteljesebb demokrácián alapul Nincs történelmi múltunk. Nincs történelmi időszakunk. Nem a múlttal, nem jelképekkel és nem a már megszokott vagy talán már meg is unt pártokkal foglalkozunk, hanem a jelennel, a jövővel, az emberekkel, az országgal. Nem ideológiák mentén politizálunk, mint általában a pártok, hanem az emberek hétköznapi érdekeik mentén. Emberközpontúság, szakszerűség, ésszerűség, alkalmasság, teljesítményképesség, gazdaságosság alapján törődünk mindenapjaink kihívásaival. Azokat keressük, akiket elsősorban az alábbiak érdekelnek, mint az embereknek több, mint  a 90%-át: jól ébredjek; legyen minden napra célom, tervem, tennivalóm; legyen megfelelő megélhetési forrásom; legyen lakásom és olyan ingóságaim, amelyek között jól érzem magam; egészségesen éljek; szórakozzak, sportoljak, szurkoljak,  kikapcsolódjak; tanulhassak, képezhessem magam; gyógyíttassam magam , ha szükséges; utazhassak, világot láthassak; legyen családom és barátaim; legyen minden napra önmegvalósítási élményem; stb. Mindez adassék meg szeretteimnek is; legyen jövője szeretett országunknak; legyen béke és nyugalom; ne kelljen pártoskodni, ha nem akarok, mert nem érdekel; szolgáljon ki megfelelően a kormány, az állami, közigazgatási és önkormányzati apparátus; érezzem, hogy aktív részese vagyok az országnak és nemcsak négyévente kellek a választásoknál; követhessem és hozzájárulhassak az ország működéséhez; legyenek hozzám nyíltak, őszinték és közvetlenek, hogy minél kevesebb átverésnek és csalódásnak legyek szenvedő alanya; és még sok más fontos emberi igényem. Mindemellett a magyar történelem legyen tanulságos és a jövőben szebb, tartalmasabb. Ünnepeljük meg történelmi ünnepeinket, vonjuk le a múlt szomorú tanulságait, hogy többé ne történhessenek meg. Viszont nem több, csak ennyi, mert nincs időnk  a múlton keseregni, azzal foglalkozni, mivel az már elmúlt és nem is pespektívikus !!! A mindennapokért élünk, nem a múltért, nem a pártokért, nem a múltbeli és a jelenlegi pártvezérekért, történelmi személyekért, nem a pártjelszavakért, nem a pártjelképekért, nem a pártszínekért, nem a pártprogramokért, nem a választási programokért, amit pártonként 10-20 fő (elnökség) diktál, jóváhagyatva 100-1000 párttaggal(választmányok, közgyűlések, kongresszusok). Ezt kell szeretned 10 millió magyar! Nem a pártmagyarázkodások és a pártérdekek, nem a koalíciós színpadok, azokon belül is a szűkebb mutyiérdekek érdekelnek Bennünket, hanem Önök pártfüggetlen emberek, lakosok, választók, magyarok, a MI hétköznapi érdekeink! Csinálják a pártok a dolgukat, MI is tesszük a dolgunkat és meglátjuk, hogy 2010-ig mekkora érdeklődés lesz a szövetségünkre, mennyire kellünk a magyaroknak ezen a pártpolitikai színpadon.
Milyen társadalmi bázisra gondolhatunk. Végezzünk egy kis becslést!
A Magyarországon élők száma, kerekítve 10 millió, de a külföldön élő 5 millió magyarra is gondolunk, tehát összesen 15 millió. Persze ebben benne vannak a gyermekek is.
A 2006-os tavaszi, országgyűlési választásokon a szavazásra jogosultak száma mintegy 5 millió volt, kerekítve.
Az összes magyar párt összes párttagjainak száma kb. 100.000-200.000 fő. Ez teljes lakosságnak 1-2%-a. A választásra jogosultak számához viszonyítva 2-4%-a. Tehát ennyi ember mozgatja a többit, mintha a kutya farka csóválná a kutyát, ami ugye a valóságban fordítva kellene, hogy legyen. Azért a pártok ügyesen felismerték, hogy hogyan manipulálhatja kevés ember, az önmagát megszervezni kevésbé ügyes többséget. Ez így volt a régmúltban, a múltban és a jelenben is! Az tehát a javaslatom, hogy keressünk bármilyen érzelmű, de pártfüggetlen társakat, fogjunk össze velük és fordítsuk meg, azaz mi csóváljuk a kutya farkát és ne bennünket csóváljanak.
Gondoljanak bele, ha a választók közül van (vagy csak volt?) kb. 2 millió baloldali érzelmű, kb. 2 millió jobboldali érzelmű és kb. 1 millió párt el nem kötelezett választó, akkor MI a néhány százalékos párttagságot kivéve közel 5 milliós pártfüggetlen embert szólíthatunk meg!
Amennyiben valaki azt gondolná, hogy pártellenes vagyok, az téved. Ugyanis bárki bárhogy szervezkedhet bármiben, az Alkotmány, a demokrácia és a jogrendünk alapján. Sőt nagyra értékelek minden emberi szerveződést, de ez nem jelenti azt, hogy MI ne szervezzünk még nagyobbat, még hatásosabbat, még ország- és emberközpontúbbat, amit nem torzítanak el olyan pártérdekek, melyek 1989 óta egyre távolodnak az ország és az emberek (mindennapi) érdekeitől.
Hogy is látom én  a pártokat meg az embereket?
Az emberek évszázadok óta megszokták, hogy vannak pártok és azoknak vannak tagjai. A választásokkor, négyévenként jelöltjei, általában „pártkatonák”. Tehát, a nyájszellem alapján ezt fogadja el az emberek többsége. Igaz sokan, de talán mindenki érzi, hogy négyévenként van egy kampány show műsor, amelynek keretében elhangzanak programok, tervek, ígéretek. Óriási színészi teljesítménnyel látunk, hallunk, olvasunk a „politikai tűzijátékról”, kiváló színészi képességű emberekkel illusztrálva. Aztán ki érzelmileg, ki értelmileg, ki mindkét szempontból szavaz és utána „szevasz tavasz”, négy évig csak az öröm és  az üröm, mert közben a mindenkori ŐK a legokosabbak. Egy kis cirkusz, egy kis kenyér számunkra és MI nyájként, ha úgy tetszik a partvonalon kívülről nézzük a nem is mindig értünk folyó meccseket! Ők, ott fenn tudják: nem tehetünk(?) és nem is teszünk semmit! (Persze tehetnénk csak egyrészt nyuszik vagyunk, másrészt ügyesen megosztanak Bennünket. Egy jól szervezett és menedzselt, nagy létszámú embercsoport tiszteletet és méltóságot követel meg a maga számára!) Majd négy év múlva mindezt elismételtetik Velünk, MI pedig úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, belemegyünk az önbecsapó játékba.
Megkérdezheti valaki, amit nagyon remélek is, hogy akkor lehetne másként is, hogyan? Később elmondom, de előtte még egy gondolatot engedjenek meg.
Vajon a pártalapú választásoknál mennyire a legalkalmasabb emberek kerülnek az egész ország sorsát eldöntő vagy bármilyen mértékben befolyásoló pozíciókba? Ugye egyértelmű a válasz, hogy egyáltalán nem mindig és nem mindenhova kerülnek a legmegfelelőbb emberek, na nem pártpolitikai szempontból, hanem az ország többségének az érdekéből megítélve. Természetesen a pártok, a számukra legkiválóbb és főleg legmegbízhatóbb pártkatonáikat adják: családtagok, barátok, iskolatársak, sporttársak, vadásztársak, üzlettársak, sorstársak, kortársak, stb., akik azért általában szakemberek is valamilyen szinten. Gondolom mindenki érzi, belátja, tudja már, hogy ez az ország és az itt élők számára korántsem életbiztosítás. Viszont évszázadok óta megszoktuk ezt a metódust. Sőt közel egy évszázada (például 1919-től számítva folyamatosan) arra szoktatták a magyar embert, hogy majd mások gondolkodnak és cselekednek helyettük. Az egyes kormányok, pártok meg szervezetek nagyon ügyesen szervezve, úgy mondjuk, hogy politizálva, mindent lerendeznek, amit csak tudnak MI emberek fogadjuk csak el Őket és elégedjünk meg azzal, amit kapunk, mert, aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére! Valljuk be őszintén. mivel mindig mások döntöttek helyettünk, így elszoktunk a döntési igényességünktől és inkább elfogadjuk ami van, mert nem szeretünk konfrontálódni és egyébként is ez az élet rendje, mondják az „öregek”. Na ez az, amin változtatni kell és amin változtatni akarunk! Mi tehetséges, alkalmas, teljesítményképes, gazdasági szemléletű szakértőket, menedzsereket kívánunk a parlamentbe, a kormányba és minden kulcsfontosságú pozícióba, akikre nemzetközi mércével mérve is rá lehet bízni az ország egyes részterületeit, főhivatalait.
Egy nagyméretű, szervezett embercsoporttal nincs mit tenni egyik kormánynak és pártnak sem, mint elismerni, elfogadni, na meg megbontani, ha hagyjuk magunkat! Ettől szép ez a magyar demokrácia játék, mert színes, mert a jövőnk érdekében mindent meg kell tennünk, hogy ébredjünk fel történelmi álmunkból!

Most térek vissza, hogy akkor hogyan másként? Egyszerűen! Csináljunk egy szövetséget, tájékoztassuk erről az országot, szervezzük magunk mellé az országot és nyerjük meg 2010-et minél több vonatkozásban. Mindezt barátsággal és elszántsággal! Az értelmiséggel, a  vállalkozókkal, a menedzserekkel, a vidékkel, a munkásokkal, a fiatalokkal és mindenkivel, aki érdeklődik a mutatványunk után.
Keressük meg a pártokban csalódott és a pártoktól elfordult embereket, csináljunk egy pártfüggetlen ország segítő programot, keressük meg a pártfüggetlen polgármestereket, mert Ők már többen vannak és ismertek is.
Néhány érdekes információ.
Két rövid példa, hogy milyen kárt okoz nekünk egyszerű embereknek a pártháború.
Bizonyára emlékeznek arra, hogy 2002-ben az országgyűlési választások előtt a FIDESZ mintegy 600 milliárdos „választási ígérettel”, osztogatási ígérvénnyel kampányolt. Jól eltervezték a fiúk, ha győznek majdcsak megoldják, de kíváncsi lettem volna, hogy kinek a bőrére. Ha nem nyernek, akkor beépítettek egy aknát vagy csapdát, amibe az MSZP belesétált, azóta is issza  a levét! Kétségtelen, hogy akiknek odaígérték, azoknak erre valóban szüksége volt, de hol volt a fedezet, mert adni csak úgy lehet, ha van forrása, ami nem megy a többi néhány millió magyar bőrére, mert egy az ország, egy a hajó, amiben utazunk! Miután a nagymellényűség miatt elvesztették a választást, így az nyertes MSZP, a  Medgyessy kormány nem adva lejjebb, sőt rálicitálva kiosztotta, szépen szólva elhelyezte a 600-800 milliárdot, melyre még egyszer hangsúlyozva, nagy szüksége volt azon területeknek, ahova került. Csak egy baj volt, nem volt meg a fedezet rá, így elkezdődött egy olyan költségvetési problémaspirál, melynek ki tudja mikor lesz vége. Itt a pártok belepörgették egymást egy ígéret halmazba, aminek nem volt megfelelő fedezete. Nem lehet ilyen nagyságrendű pénzt osztani és választókat vásárolni, mert a magyar gazdaságot és költségvetést nem a pártok szabályai, hanem az ország gazdálkodás, a költségvetés törvényei determinálják. Ki lett a kárvallotja a „pártmókának”? MI magyarok!
Másik ilyen ország kár, melyet négyévenként megélünk az, hogy lecserélik a közszféra, és a vállalkozói kör jelentős részét. Ez óriási kár számunkra. Biztosan vannak rosszképességű, tehetségtelen, nem odavaló „csókosok”, akiket számunkra is jobb, ha lecserélnek. Viszont a többség olyan, aki jól megállja  a helyét, kitaníttatták, begyakorolta magát, de hát a győztes párt szempontjából nem megbízható, az „ellenséghez” tartozik és egyébként is a győztes pártnak mindig olyan sok elhelyeznivaló kebelbarátja van. Ugye tudják, hogy ez nekünk tíz és százmilliárdokba is kerülhet, ha minden vonzatát számba vesszük. No ezeket is meg kell szüntetnünk, ha elég sokan leszünk.
Nem ellenőrzött hírek szerint az országgyűlési választásokon kb. 50.000 érvénytelen szavazat volt. Ezek jelentős része attól volt érvénytelen, hogy vagy mindenki vagy többen voltak bejelölve a kelleténél. Ennek a jelenségnek az volt a feltételezett oka, hogy többen, valószínűleg fiatalok így fejezték ki ellenvéleményüket a pártalapú választásokkal szemben.
Ők is kellenek nekünk!
Az Európai Uniós képviselőink tollából megjelent, hogy az Európai Unióval szemben jelentős lemaradásunk van a társadalmi párbeszéd, a civil szervezetek támogatása és a velük való együttműködés terén. Segítsük ennek  a személetnek és ténynek a megváltozását.
Mit gondolnak hol tartunk MI most itt Magyarországon a  demokrácia skáláján? Nem vállalom fel, hogy ezt pontosan megmondjam Önöknek, de engedjék meg, hogy azért elgondolkodtassam Önöket, bár nem vagyok filozófus, de politológus sem. A demokráciának az adott társadalmi időszakra vonatkoztatott foka a diktatúra és az anarchia között van. A mi történelmünkben az anarchiától messze voltunk és zömmel a diktatúrákhoz voltunk közel. Persze a régebbi, évezredekkel, évszázadokkal ezelőtti diktatúrákhoz képest jobb volt a helyzetünk, bár ez nem vigasztalhat Bennünket, hiszen az nem boldogít, ha valaki a legrosszabbhoz hasonlítja a saját helyzetét. Amennyiben a tőlünk nyugatra lévő országok történelméhez és az ott kialakult társadalmi helyzethez, demokráciákhoz viszonyítjuk magunkat, úgy már sokkal és joggal rosszabb a megítélésünk és érzetünk. Hogy állunk az 1989 utáni demokrácia fejlődésünkkel, fejlesztésünkkel. Nekem bizony az a véleményem, hogy nagyszerű történelmi vívmány a Szabad Magyar Köztársaság, a többpártrendszer, a szabad választások, az Alkotmányunk, de mégis azt mondom, hogy 1989 nagyszerű vívmányainál megállt a magyar demokrácia fejlődése, bizonyos értelemben az idő, mert megállították a pártosodásunkból fakadó negatívumok. Az azóta és jelenleg is működő magyar demokrácia erősen irányított, merevre szervezett demokrácia, sokkal több  a közvetett demokrácia elem, mint  a közvetlen és ezen egyik nagypárt illetve koalíció sem igyekezett változtatni. Ez is egyik célunk, hogy pártfüggetlen szövetségként, összefogva az Európai Unióval, változtassunk és a közvetlen civil kontrollt, a közvetlenebb állampolgári részvételeket jelentősen erősítsük.

 

 

Baja, 2006.08.27.

 

Oldal nyomtatása           Link küldése